Forrás a térképen
Kánya-forrás
(Közép-Mecsek)
ELHELYEZKEDÉS:
A Nagy-Mély-völgy felső részén fakadó igen bővizű, három kifolyócsővel ellátott karsztforrás, melyet Csokonay Sándor és Molnár István erdőmérnök -a jóléti erdészet akkori vezetője- irányításával 1974-ben foglaltak.
JELLEMZÉS:
A forrás neve a foglalaton márványtáblába vésve olvasható. Hozamai 20-500 liter/perc érték között változik. A közelében jelentkező Mariska-forrással tarthat kapcsolatot oly módon, hogy mindegyikük azonos vízgyűjtőterületről táplálkozhat.
A nevezett forrás a fejlődők csoportjába, míg közeli szomszédja a lassan elhalók közé tartozik. E sajátosságnak felel meg az a tény, hogy a Kánya-forrás kifolyásának pontja valamivel alatta van a szomszédosnak, és további fejlődését a három vascsővel kiépített jellegzetes foglalása mögötti patakos barlang is biztosítja.
GEOLÓGIA:
A középső triász időszak anizuszi emeletének mészkövéből kilépő forrás hozamai a karsztos jellegnek megfelelve nagyon szélsőségesek. A foglalástól és a források vizeinek találkozásától mintegy 50 m-re kezdődik meg a mésztufa kiválása, amely a foglalás helyétől kb. 150 m-re már nagyobb vízesést is alkot.
E helyszíntől indulva, a völgy irányát és az abban folyó patakot követve közel 400 m-es hosszúságban követhető a folyamatos mészfelhalmozódás. Ezek után a patakvíz már elveszíti mészfelhalmozó képességét. A kialakult üledékanyag jellegzetes völgyi típusú lerakódásnak tekinthető, mivel az elfolyó patakvíz az említett szakaszon olyan mészkőgátak sorozatát építette fel, melyek a patakmederben vízeséseket is létrehoznak. A kifejlődött mészkő általában lazább kötésű, és nagyobbrészt a biogén anyagok fokozatos bekérgeződéséből épült fel. Egyes helyeken, ahol a víz nem a szűkebb patakmederben folyik, a lehullott növényi részek, esetleg a kidőlt fák nagyban elősegítik a mészanyag fokozottabb kiválását.
A patak medrébe jutó levelek, ágak, fatörzsdarabok a kialakult tetarátagátakig sodródnak, és ott megakadva, majd bekérgeződve fokozatosan magasítják a gátak koronáját. Az így kialakuló gátrendszer a viszonylag gyors fejlődés mellett üregekben igen gazdaggá válik, miután a növényi részek folyamatosan kirothadnak. A forrás alatti édesvízi mészkő-előfordulás a legjelentősebb mecseki lerakódások közé sorolható.
FOGLALÁS:
Csokonay Sándor foglalta cigányok segítségével 1974-ben.
FELÚJÍTÁS:
- 2003-ban az erdészet a patakmedret kitisztította, a forrás melett levő romos hidat elbontotta (csak a megmaradt részek láthatók), és a forrás mögött akkor még meglevő esőbeállót kitakarította.
- Az esőbeállót azóta lebontották, mivel egy hajléktalan lakott benne.
ÉRDEKESSÉG:
- A forrást már az 1894-ben megjelent, Kiss József által írt és szerkesztett „Pécs és környéke vezetőkönyv a városban és annak környékén” c. könyv is említi.
Ugyan nem név szerint: "..3-4 forrás csörgedező vize kalautol a rendkívül regényes Mélyvölgyön keresztül".
- Majd az 1909-es Kiss József által szerkesztett mecseki útmutató is említi a "Mélyvölgyi forrást", és egy térképvázlaton jelöli név nélkül, lsd. fotó (kissé életélen).
- Egy 1959-es leírás a Nagy-Mély-völgyben 2 forrást említ név nélkül, amiből az egyik a Kánya-, a másik a Mariska-forrás.
- Az 1967-es kiadásu "11 forintos" térképen még Mélyvölgyi források néven szerepel, lsd. fotó.
- Mostanában került egy régi fotó hozzánk (1974), amin Csokonay Sándort láthatjuk a forrás foglalását követő napokban.
- A forráshoz közel van a Mélyvölgyi-kőfülke és forrásbarlang, lsd. grafika. 29 méter hosszú vízszintes folyosó vezet a kőfülke alatt, majd egy enyhe kanyarral nyugat felé fordulva egy teremszerű üregbe végződik a barlang.
Itt agyagos bevonatú cseppkőképződmények láthatók. A barlangban szinte állandóan megtalálható víz mennyisége az időjárási viszonyoktól függően változik. Így magas vízállás esetén a bejárat is víz alá kerül a bejutást gátolva. A barlangból származó víz a Kánya-forrásban jelenik meg.
