ELHELYEZKEDÉS:
Az Orfűi-hegy (Balázs-hegy) északi-északkeleti lejtőjén lévő, jelentős (országos) hírnévvel rendelkező, időszakos karsztforrás, a sárga kör jelzésű turistaút közelében.
JELLEMZÉS:
A forrást éveken át folyamatosan figyelték, hogy a szűk barlangos forrásszájon át milyen rendszerességgel történik kifolyása. Vizsgálták, hogy működése összefüggésbe hozható-e a korábbi időszakokban történt csapadékhullásokkal. Az itt elhelyezett regisztrációs műszer szerint a forrásszájon olyan vízkitörések történtek, melyek a forrás teljesen önálló, sajátos működésére utalnak, függetlenül a csapadék mennyiségétől.
A triász mészkőben kialakult, nem feltárt szifonrendszerben a karsztvíz olyan szinteket érhet el, melynek következményeként időszakosan megindulnak a vízkitörések, néha nagy moraj kíséretében.
A kifolyások igen intenzívek, majd fokozatosan csökkenő tendenciára váltanak. Működésének huzamossága is egyedi, hiszen pár perctől akár napokig tartó is lehet, így hidrogeológiai szempontból igen ritka természeti jelenség.
A kút mellett Melocco Miklós sárkány szobra állt, 1979-ben még megvolt de megrongálták, sőt még 1995-ben is említik amíg vandálok össze nem törték.
ÉRDEKESSÉG:
A forrás vízgyűjtő területe és maga a forrás is 1952 óta védelem alatt ál, nagysága 0.3 km2.
A forrást már az 1894-ben megjelent, Kiss József által írt és szerkesztett „Pécs és környéke vezetőkönyv a városban és annak környékén” c. könyv is említi.
Íme: "Orfűtől északra fekszik Rákos község, melynek határában egy időszaki forrás az un. Sárkánykút van, a határoló rétek szintjétől mintegy 20 m magasságban."
Kiss József 1926-ban megjelent „Pécs és a Mecsek részletes kalauzában” is említi a forrást.
MÚKÖDÉSE:
Két elmélet látott napvilágot, elsőként Szabó Pál Zoltánét, majd Maucha Lászlóét ismertetjük.
Mindkettő előtt egy rövid összefoglaló olvasható a könnyebb érthetőség érdekében.