Elhelyezkedés:
A Somos-hegy északkeleti lejtőjén, a sárga kereszt és piros kereszt jelzésű turistautak találkozásánál lévő foglalt, merítős forrás, amelynek foglalása nyitott negyedgömbre emlékeztető.
Jellemzés/Geológia:
A homlokzaton levő névtábla, emléktábla is egyben.
A forrás szélsőséges hozamokat is produkálhat, mivel nemcsak a foglalásból, hanem mellette és felette is megjelenik a víz.
Általában 2-80 liter/perc a hozama.
A jura időszaki malm mészkőből kilépett vízből jelentős mennyiségű mészanyag vált ki, amelynek vastagsága az 5 m-t is meghaladja, habár elterjedését igen nehéz megállapítani.
A foglalásnál megjelent vízből a lejtőn a völgytalp felé haladóan folyamatosan válik ki a mésztufa (leginkább gyenge bekérgeződés formájában), majd a patakocska fokozatosan elnyelődik a korábban kivált igen laza, szinte teljesen szétesett állapotú mésztufában.
A vízmosásos völgytalp peremén viszont ismételten megjelenik az elnyelődött víz három, egymással azonos szintben lévő, közel egyforma hozamokat mutató forrás alakjában.
A források alatti eróziós völgy déli falán ismerhető fel leginkább a korábban képződött mésztufadomb megmaradt részlete, miután a jelenlegi kiválás intenzitása alatta marad a korábbinak.
A forrástól távolabb, a völgyben – annak lejtését követve – további időszakos jelentkezésű források vízéből kivált mésztufa lerakódásokat lehet fellelni.
Elnevezés/Foglalás:
A forrást 1934-ben a Kiss József Asztal megbízásából, Pintér Lajos erdőmérnök /a zobáki erdőgondnokság vezetője/ Pintér János emlékére foglalta, a "Somosi kút kristály-tiszta forrását", és 340 pengőbe került a Mecsek Egyesület korabeli évkönyve szerint.
Hívják még Mária-forrásnak, valamint az 1987-es kataszterben Pintér-kút néven is szerepel.
- A foglalást követő évben 1935. júliusában az itt járt turisták (Kolacskovszky Lajos és társai) leírása alapján tudjuk, hogy akkor még csak az "In memoriam Pintér János, 1934" volt ráírva a táblára, Somosi-kút később került rá.
Mai ielirata:
SOMOSI-KÚT 1934 IN MEMORIAM PINTÉR JÁNOS.
Érdekesség:
- A forrást már az 1894-ben megjelent, Kiss József által írt és szerkesztett „Pécs és környéke vezetőkönyv a városban és annak környékén” c. könyv is említi. "… az út a magas Somostetőre visz, melyet előbb félkör alakban megkerül. A tető alatt mintegy 50 méternyire egy rét közepén találjuk a kitűnő vizű Somosi kutat."
- Az 1926-ban megjelent „Pécs és a Mecsek részletes kalauzában” Kiss József újra említi a forrást. „ ..Somos-kút, kis rét szélén hatalmas fa tövében.”
- Az 1939-es „A Mecsek részletes kalauza” Pintér-forrásként említi.