ELHELYEZKEDÉS:
Püspökszentlászlótól észak–északkeletre, a település felé irányuló völgy kezdetében található, támfalas foglalással is védett vízkilépés, névtáblával ellátva. A sárga sáv jelzésű turistaút vezet mellette.
JELLEMZÉS:
A forrást 1907-ben építették ki, és 1963-ban újította fel Csokonay Sándor közreműködésével a Vasas Elektromos Természetjáró Szakosztály, a forráson levő táblák tanúsága szerint.
A foglalás felépítménye mindkét irányban elnyújtott, így ülőhelyként is használható. Pihenőhelyként való kiépítésekor betonozott felülettel rendezték a forrás előtti teret. Az 1980-as években a forrás bal oldalán ülőke és asztal volt, aminek ma már csak a "csonkjait" látjuk.
A forrás kifolyócsövéből csak gyenge vízkifolyást, esetenként már csak csepegést lehet regisztrálni, vízhozam 0,2-3 liter/perc érték körüliek. Korábban végzett mérések során jelentősebb vízmennyiségek kilépését észlelték. A víz kifolyását nagymértékben akadályozza a foglalásánál kiváló mésztufa. Erre utalóan a foglalás falán erőteljesen megtelepült a moha, amelyet néha-néha leszednek.
A kifolyás gátoltsága és a vízmennyiség csökkenése miatt a forrás előterében megszűnt az édesvíz mészkőképződés. A foglalás előtti növényzettel benőtt helyszíneken szinte teljesen szétmállott a korábban közel 1 m-es vastagságú és majd 50 négyzetméteres területen kivált mésztufa. A forrás által szolgáltatott víz a kilépés helyétől 20–30 m-re fokozatosan elszivárog a laza kőzettörmelékes takaróban.
A közeli erdészeti műút déli oldalán, az eróziós árokkal folytatódó völgytalpon megjelenő víz jelentős része bizonyára a Diós-kút magasabb helyzetben elnyelődött vizéből származik.
ELNEVEZÉS:
Az a terület, ahol a forrás található, a püspökség vadas kertje volt. A püspökség Diós nevű számtartója a forrás névadója.
ÉRDEKESSÉG:
A forrás tetején 2007-ben az első Diós-kút fesztivál emlékére táblát helyezett el a bólyi Kolping Egyesület, sajnos a tábla idővel eltűnt.
Jó hír, hogy 2020-ban pótolták a hiányzó táblát.
Fotón mutatjuk az eredetit és az újat.