ELHELYEZKEDÉS:
A Hidasi-völgy közepe táján található, az utóbbi években egyre nagyobb hozamokat produkáló forrás.
JELLEMZÉS:
1993 tavaszán foglalták.
Foglalása előtt természetes módon egy kis barlangból lépett ki a víz. A barlangi patak medrében a koptatott kőzettörmelékek mellett vulkáni kőzetek kavicsait is meg lehetett találni. A forrás mögötti barlangos tér ürülését gátló jelenlegi foglalás alatt és mellett próbál kifolyni a víz úgy, hogy a betonépítmény mellett és alatt folyamatos a víz fel-, illetve kitörése.
Ennek következményeként arra kell számítani, hogy a kifolyás helye fokozatosan áthelyeződik, mivel alacsonyabb hozamok esetén már nem lesz energiája és lehetősége a rossz foglalás helyén történő megjelenésre.
A forrásról elsőként Wein György közölt adatot (1950-es évekből), melyben jelentéktelen hozamú vízkilépésként jellemezte. Megfigyelései szerint olyan alacsony hozamokkal jelentkezett a forrás, hogy csak említésre és térképi jelölésre volt méltó.
- Jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított a közeli Pius-forrásnak, mivel annak akkori kifolyása sokszorosa volt a jelenleginél.
Napjainkban viszont a korábbiakkal ellentétes jelenségek figyelhetők meg, hiszen a Pius-forrás fokozatosan elapadó tendenciát mutat, míg e forrás folyamatosan fejlődve már a völgy egyik "legnagyobb" forrásává vált.
GEOLÓGIA:
A forrás a felső jura és alsó kréta mészkőrétegekből lép ki a patakmederrel közel azonos magasságban.
ELNEVEZÉS:
A forrást Wein György geológus (1912–1976) – aki a korszerű mecseki kőszénbányászat kialakításában játszott jelentős szerepet – emlékére foglalták munkatársai.
A forrás tetején gránittáblán olvasható a neve.
FELÚJÍTÁS:
2009-ben a forrás akkori műanyag kivezető csövét alumíniumra cserélték, és szürke gránit tábláját is ekkor építették be.
ÉRDEKESSÉG:
Wein György (1912. aug. 26. - 1976. dec. 12.) geológus volt.
Egyetemi tanulmányait 1930-34-ben Budapesten, Bécsben és Debrecenben végezte.
- 1934-ben Debrecenben tett doktori szigorlatot. Előbb az Eurogasco szénhidrogénkutató vállalat alkalmazta, majd Debrecenben tanársegéd (1935) s a Földtani Intézet megbízásából több Mo-i hegységben térképezett.
- 1939-1943 között a Földtani Intézet geológusaként Kárpátalján és Erdélyben dolgozott, utóbb a Budapesti Ásványi Nyersanyag-értékesítő Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.) alkalmazottjaként, nyersanyagkutatásokat végzett. Közben rövid ideig tanársegéd volt Budapesten.
A Tőzegkutató Intézetben a hazai tőzegelőfordulásokat térképezte.
- 1949-ben Komlóra került, ahol a Szénbányászati Trösztnél, majd a Mélyfúró Vállalatnál dolgozott 1956 végéig. Ekkor a pécsi Uránércbánya Vállalat főgeológusává nevezték ki, de fél év után ismét a Földtani Intézetben dolgozott.
Rétegtani, területismertető, nyers-anyagkutatási, hidrogeológiai, az utolsó 15 évben főleg szerkezetföldtani kutatásokat folytatott, földtani térképeket, térképmagyarázó kéziratos jelentéseket készített.
Nyomtatásban 53 szakcikke jelent meg.
Néhány közülük:
- A Mecsek hegység hidrogeológiája (Földr. Ért., 1952);
- Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete (Földtani Közl., 1967);
- A Budai hegység szerkezet-alakulása (Földtani Kutatás, 1974).
A forrás közvetlen közelében egy idős bükk "hagyásfa" látható (lsd. fotó). Szerencsére az erdészek nem vágnak ki mindent!