ELHELYEZKEDÉS:
Orfű külterületén fakadó forrás, a Mecsek legnagyobb forrásaként ismerjük. A zöld sáv jelzésről leágazó zöld Ω jelű ösvény vezet hozzá, vagy megközelíthető a Malommúzeumtól odavezető tanösvényen is.
JELLEMZÉS:
Jellemzően karsztos jelleggel működik, hiszen esőket követően néha napokig mutatkozik árvízi túlfolyója a forrás állandó kifolyásának közvetlen szomszédságában. Vízgyűjtőjén számos akna, zsomboly és hosszabb-rövidebb szakaszán ember által is járható víznyelő található. A felszíni vízgyűjtő terület jelentős részén karsztosodásra alkalmatlan kőzetek találhatók, így nemcsak az oldó, hanem a koptató hatás is alakította a barlangot, melynek jelenlegi bejárata mesterséges.
Patakos barlangjában igen szép cseppkőképződmények találhatók, melyek messze felülmúlják az Abaligeti-barlangét. Az eddigi kutatások szerint bebizonyosodott, hogy szifonok sora, valamint a talp egyenetlenségei miatt csak részlegesen ismerjük a barlang teljes kiterjedését, melynek hosszát több km-re is becsülik a barlangászok.
A forrás vize egykoron malmok meghajtásához szolgáltatott energiát, s ma is működteti az orfűi Malommúzeum malmát.
Vízfő-barlang:
A 44 hektáros erdőterületet rétjeivel együtt 1972-ben nyilvánították védetté. A Mecsek legbővízübb forrása mögött található barlang 1952-ben vált ismertté, amikor a Kessler Huber vezette csapatnak sikerült a forrásszifon mögé hatolnia. A további feltárársok a barlang megismert hosszát 330 méterre növelték.
Eredetileg három szifon tagolta a barlangot, ma már csak egy maradt meg.
A barlangban állandó vízfolyás van ún. patakos barlang, mecseki viszonylatokban is viszonylag tágasnak mondható, szélessége 1,5 méter körüli, magassága túlhaladja az 1 métert.
Belső részében egy tó található ami után cseppkövek száma megnövekszik, melyek jelentős részét -akárcsak a barlang falát-, néhol 2 cm vastag mangános (fekete) bevonat borítja.
Vízfő-forrás:
Forrás a vízfői sziklafal tövében nyílik, vizével egyrészt az orfűi tavat táplálja, másrészt valamikor Komló vízellátását szolgálta.
A forrás kráter melett, vasrácsos ajtón át rövid, mesterséges táróból nyílnak a barlangüregek. Itt voltak valamikor szívócsövek amelyek vízbe merültek és vezették a vizet a tulipán (egyesek szerint hagyma) alakú "forrásházba".
A bejárat előtt van a bányászati módszerekkel megépített földalatti szivattyúterem, felette a Csete György által tervezett (ipari műemlék) szokatlan formájú építmény a "forrásház".
E vízmű szivattyútelepe, 1971 és 1987 között üzemelt, és a karsztvizet a "Vízmű nyelő" majd a Kőlyuki-barlangon közbeiktatásával juttatta Komlóra, lsd. rekonstrukción.
Sajnos a vízkivételi művek miatt a barlangot sokszor robbantással "tágították", benne vasbeton járdákat építettek, csöveket kábeleket fektettek, ezért sok cseppkő megsemmisült.
2012-ben a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága egy barlangvédelmi projekt keretében, a bejárati és végponti szifont is helyreállította, és eltávolították a már nem használt vízkivételi eszközök nagy részét.
ÉRDEKESSÉG:
- Rónaky László az 1987-es Forrás-kataszter egyik szerzőjének összefoglaló írása a vízfő-forrásról.
https://drive.google.com/file/d/0B5W-5vmXr7PRclRFcXROVTBXVlU/view?usp=sharing
- A komló vízellátását ezzel az elképzeléssel nem lehetett tökéletesen megoldani, mivel a természetes járatokban a víz jelentős része elszivárgott. Ezért a 80-as években egy csővezetéket is kiépítettek Mohácstól Komlóig, hogy a Komlói ipar jelentős vízszükségletét ki tudják elégíteni Duna vízzel. Egy ideig párhuzamosan működött a két rendszer, de a komlói ipar hanyatlásával már nem volt igény ilyen nagy mennyiségű vízre, ekkor szűnt meg a víznyelő működése (1987).
- A Gyula-forrásnál található a Kőlyuk és vízrendszere (Gyula-forrás), ami a rekonstrukciós ábra bal oldalán van feltüntetve:
https://turistautak.openstreetmap.hu/mefo/forras-4971437628